MYTHOLOGY AND RELIGION

I expand the traditional allegorical pictorial formulation with different spatial and temporal planes. Even in Baroque painting, the meeting of the celestial and the earthly, the transcendent and the immanent, the sacred and the everyday was realized by expanding the pictorial space and merging the different spheres. My goal was to rethink pictorial allegory and revive it in a different context. Allegorical imagery is suitable for a simple scene to direct attention to spiritual perspectives. The personal nature of religious feeling only increases with the sensual representation of reality. The process of art becoming self-identity is usually discussed as a secularization process, while the evanescent reality is the fleeting state of existence in time, an openness that shows reality in its variability. The continuity of creation created a more dynamic concept of God, an intimate personal connection with the higher power. It has already been proven that modernism was born from the personal world of romanticism and symbolism through the Baroque era. It is unnecessary to contrast it with the static world of classicism, which radiates eternal order, because those pathos formulas, which are actually the characteristics of classicism, could be considered one of the mistakes of the sublime baroque.

The role of the angel in contemporary painting seems to be a contradictory situation, but it is a symbolic and at the same time radical assumption of an artistic approach, the essence of which is the continuity of the sacred in art. Baroque angels are only apparently profaned in an idealized human body, the embodiment of phenomenal existence, mediators of the world beyond material existence. The blending of the earthly and the heavenly is already an idealized harmony, in which the sphere of painting becomes the meeting point of the descending embodiment and the ascending ethereal corporeality. The essence of the joy of life resulting from the Baroque is that the space of the picture is not the intermediate, transitional existence into death and rebirth, but rather a hymnicity glorifying life. For me, the angel goes beyond the role of a messenger, watchful and helpful to the afterlife, becoming a living connection, an allegory of the beauty of life. The important message of transforming traditional painting, but retaining its essence, is that the sensual but also spiritual creative approach, based on phenomenal foundations, cannot be dissolved in technical, medial virtuality.

MITOLÓGIA ÉS VALLÁS 

A hagyományos allegorikus képi megfogalmazást különböző tér- és idősíkokkal kibővítem. Már a barokk festészetben is az égi és földi, a transzcendens és immanens, a szakrális és hétköznapi találkozása a képtér kitágításával, a különböző szférák összevonásával valósult meg. Célom lett a képi allegória újragondolása, más kontextusban való felélesztése. Az allegorikus képiség alkalmas arra, hogy az egyszerű jelenet akár spirituális távlatokra irányítsa a figyelmet. A vallásos érzület személyessége, a valóság érzéki megjelenítésével csak fokozódik. Általában szekularizációs folyamatként tárgyalják a művészet önazonossággá válását, pedig az elillanó valóság az időbe vetett lét esendő állapota, olyan nyitottság, ami változékonyságában mutatja a valóságot. A teremtés folytonossága egy dinamikusabb istenképzetet teremtett, bensőséges személyes kapcsolatot a felsőbb erővel. Már bebizonyosodott, hogy a modernizmus a barokk korszakon keresztül a romantika és szimbolista perszonális világából született. A klasszicista örök rendet sugárzó statikus világával fölösleges szembehelyezni, mert éppen a fennkölt barokk egyik hibájának lehetne tekinteni azokat a pátoszformulákat, amelyek valójában a klasszicizmus sajátosságai.

Az angyal szerepe a kortárs festészetben ellentmondásos helyzetnek tűnik, de jelképes és egyben radikális felvállalása egy művészeti szemléletnek, aminek lényege a szakralitás folytonossága a művészetben. A barokk angyalok idealizált emberi testben csak látszólag profanizáltak, a fenomenális lét megtestesítői, közvetítői az anyagi léten túli világnak. A földi és égi elegyedése már idealizált harmónia, amiben a leszálló megtestesülés és a felemelkedő éteri testiség találkozási pontja lesz a festészet szférája. A barokkból eredő életöröm lényege, hogy a kép tere nem a köztes, átmeneti lét a halálba és az újjászületésbe, hanem inkább egy életet dicsőítő himnikusság. Az angyal nálam túllép a hírvivő vigyázó és túlvilágra segítő szerepén, élő kapcsolattá válik, az élet szépségének allegóriája. A tradicionális festészetet átalakító, de lényegi megtartásának fontos üzenete, hogy a technikai, mediális virtualitásban nem oldódhat fel a fenomenális alapokra helyezett érzéki, de egyben spirituális alkotói szemlélet.