METAMORPHOSIS OF THE LANDSCAPE

The metamorphosis of the landscape – but in fact the abstract, self-reflective image changes back into a sensory image, that is, the metamorphosis of abstraction, because the abstract signs, the brushstrokes also generate a visual illusion in the beholder's consciousness. Going beyond and then reconnecting again to the mimetic representation of nature – repeatedly incorporating and exceeding the self-referential perception of modernist abstraction, we find ourselves back to primary reality. The calligraphic image construction of Chinese and Japanese painting is ancient, the abstraction of the sign is already an abstract system, therefore it contradicts the European evolutionist perception. Of course, as a painter, I only connect it as a subsequent interpretation to the representational systems that originally function as a system of signs. The inherently plastic application of paint in European painting and the formation of Eastern symbols are completely different concepts, the effect is already mutual, here too the multiple back-and-forth fertilizing effect between expressionism and tacism and the Eastern calligraphic concept is valid. In these paintings of mine, in addition to the seemingly raw complements, the lazure underpainting created by transparency becomes increasingly important, which I continue with new and new layers. In this way, the view unfolds from the web of powerful brushstrokes. I build my pictures from the rhythm of independent color and stain effects and the cutting, definite brushstrokes.

Nature, as an aesthetic object, actually becomes the shaping energy of natural phenomena, as messages, of human emotions. Harmony in wholeness and tragedy through destructive forces, thus permanence and tranquility, then uncertainty and variability, also arise from nature. Through secularization, the metaphysical absence, the divine leaving nature, also enhances the feeling of finitude. I explore the possibilities of expression from allegorical perception to symbolic meaning. I work on several paintings at the same time, one work usually smoothly transitions into another in terms of its thoughtfulness and technical formation. This is partly due to my working method – sometimes I leave things alone for weeks or months, and then return to them.

A TÁJ METAMORFÓZISA

A táj metamorfózisa – ám valójában az elvont, önreflektív kép változik vissza érzéki képzetté, vagyis az absztrakció metamorfózisa, mert az elvont jelek, az ecsetvonások látványillúziót is generálnak a szemlélő tudatban. Túllépve majd újra visszacsatolva a természet mimetikus ábrázoláshoz – többszörösen beépítve és meghaladva a modernista absztrakció ön-referenciális felfogását, visszatalálunk a primer valósághoz. A kínai és japán festészet kalligrafikus képépítése ősi, a jel elvontsága már absztrakt rendszer, ezért ellentmond az európai evolucionista felfogásnak. Természetesen festőként csak utólagos értelmezésként kapcsolom az eredendően jelrendszerként működő ábrázolási rendszerekhez.
Az európai festészet eredendően plasztikus festékfelhordása és a keleti jelképzés merőben különböző felfogás, a hatás már kölcsönös, itt is érvényes a többszörös oda-vissza megtermékenyítő hatás, az expresszionizmus és tasizmus és a keleti kalligrafikus felfogás között. Ezen festményeimnél a nyersnek tűnő komplementerek mellett egyre inkább a transzparencia által létrehozott lazúros aláfestés válik fontossá, amelyet újabb és újabb rétegekkel folytatok. Ezáltal az erőteljes ecsetvonások szövedékéből bomlik ki a látvány. Az önálló szín- és folthatások és a kimetsző, határozott ecsetvonások ritmikájából építem képeimet.

A természet, mint esztétikai tárgy, valójában a természeti jelenségek, mint üzenetek, az emberi érzelmek formáló energiájává válik. Harmónia a teljességben és tragédia a romboló erők által, így az állandóság és nyugalom majd a bizonytalanság és változékonyság is a természetből fakad. A szekularizáció által a metafizikai hiány, a természetet elhagyó isteni is a végesség érzetet fokozza fel. Az allegorikus felfogástól a szimbolikus jelentésig kutatom a kifejezési lehetőségeket. Több festményen dolgozom egyszerre, az egyik munka általában simán átmegy a másikba gondolatiságát, technikai megformálását illetően. Ez részben a munkamódszeremnek köszönhető – néha hetekre, vagy hónapokra békén hagyom a dolgokat, majd visszatérek hozzájuk.